Szóval, elkezdem ezt a blogot. Nem is tudom, minek hozok létre újra és újra oldalakat, amibe lelkese kezdek bele, de aztán sosem sikerül úgy, ahogy. Mindig elkezd érdekelni a látogatottság, és hogy mennyien írnak hozzászólást, de ebben a blogban a legjobb az lesz, hogy teljesen láthatatlan lesz. Nem fogom sehol megadni a címét és sehova sem fogok feliratkozni, így senki se fog idetalálni (legalábbis a lehetősége elég kicsi). Olyan dolgokat fogok írni, hogy hú. És remélem, hogy az a pár ember, akinek nem kéne elolvasnia, nem fogja. (!) Mármint, hogyan találhatnának rá?
De még így is paranoiás vagyok, félek, hogy elolvassák a titkaimat (legjobb lenne egy füzet a szekrénybe zárva, tudom..), de azért is. Megpróbálom.
Most pedig megyek enni, mert kínoz a hasfájás. És most nem teszek hatásvadász hasonlatokat és nem zengek ódákat a hasfájásról. Fáj és fáj, megyek enni.
